Dark and Light

A sötét és a világosság mindig is egymás ellentéte marad

Prológus

Varázslatos kezdet

Nézem a nap felkelő sugarait szemembe egy könnycseppel. Erről az erkélyről most látom utoljára ezt a gyönyörű jelenetet. Mindig is feltöltöttek a nap első sugarai és így energiával tele tudtam kezdeni a napot.

• ·         Hope gyere, mert mennünk kell – szólt édesanyám lágy hangján. Nem költözünk messze a régi lakástól csak 15 percre elhelyezkedő Castle Combe –ba . A dédi mamám öröksége egy ház és abba költözünk be.  Az autóúton végig a régi házunk járt az agyamba. Kiszálltam az autóból és bementem a házba.
• ·         A felső szoba a tied az erkéllyel. – mondta anyum és a bőrönddel együtt felmásztam oda. Körbe néztem és szinte éreztem az energiaáramlást . A dédim egy elég erős boszorkány volt ,de áttért a fekete mágiára és inkább öngyilkos lett. Tökéletesen értett ahhoz, hogy egy boszi, hogy érheti el a teljes erejét. körbenéztem és tele volt családi fotókkal a szoba. Egyszerre megértettem a nagy energia okát.Rádobta az ágyra a táskám és a régi kandalló mintáin húztam végig a kezem. A kandalló szélén megláttam egy levelet. Kibontottam.
• ·         Kedves Hope! Mikor ezt a levelet olvasod, nem leszek itt. Vedd, magadhoz ezt a gyűrűt benne van az erőm azon része melyet még a fekete mágia előtt birtokoltam. Viseld ésszel és ne feledd, maradj örökre a fehérmágiánál. - felhúztam a gyűrűt.
• ·         Kislányom gyere le megjött Angel!-kiálltott apám. Angel a lovam és végre nálunk fog lakni nem egy másik lovardába. Angelbe tartom az erőm nagy részét, mert erre nem is gondolnának sokan, hogy egy lóba zárom titkos erőimet. Lefutottam elhelyeztem a bokszába majd vissza kellett sietnem a lakásba felkészülni a holnapi évnyitóra.

Castle Comb-ban születtem 1994. január 2.-án. 15 éves koromban a szüleimet meggyilkolták. Azóta nagymamámmal élek és barátommal Jakkel. Már csak egy nap és évnyitó lesz az  iskolámban, Castlecombe Primary School-ban, végre nem vagyok gólya, micsoda megkönnyebbülés. Jakkel egy szobában vagyunk, abban a hatalmas házban, hogy ne zavarjuk nagymamámat. Szinte külön életet élünk tőle. Mostanában, ha Jake közelében vagyok, akkor nagyon sok energiát érzek, mi lehet ez?

1.fejezet

Nyitány

Csörög az ébresztőórám. Nem hiszem el már újra egy iskolás nap.  a vekkeremet nem nyomtam ki, mert Jake még nem volt hajlandó felkelni, ezért kikászálódtam az ágyból és elmentem zuhanyozni. Pár perc elteltével nem hallottam az ébresztőóra csengését, néma csend volt, ezt a csendet egy kopogás törte meg.

• Ki az? -kérdeztem, bár tudtam, hogya fiúm az.
• Jake vagyok, bejöhetek hozzád fürdeni? -kíváncsiskodott.
• Gyere, egyszer van gyereknap. -nevettem.

Jake bejött, majd az bezárta az ajtót. Elkezdett levetkőzni. Levette izmos felső testéről a pólót, láttam kockás hasát, imádtam. Úgy éreztem mindjárt elolvadok. Jake levette többi ruhadarabját is és bejött mellém. Azt hiszem az olvadozás mindkettőnknek megvolt. Vibrálást éreztem kettőnk között. Mindketten elfeküdtünk a nagy sarokkádban. Jake csókolgatni kezdte a nyakamat, majd onnan egyre lejjebb, és lejjebb , úgy éreztem mámorba estem. ez a pillanat megtört, egy nagy lökést éreztem a testemben, nem tudtam mi történhet. Megrettentem.

• Jake, ezt ne most, elkésünk. - mondtam feszülten.
• Mi a baj Faye? Segíthetek? -megijedt a hangom hallatán.
• Semmi, azt hiszem, én most megyek és felöltözöm.

Jake nem szólt semmit, csak hagyott menni. Kiszálltam a kádból egy törölközőt csavartam magam köré, és kimentem felöltözni. A kedvenc ünneplőmre gondoltam, hogy hova is tehettem. Egyszer csak az ünneplő a kezemben termett. Nem értettem, hogy ez hogy történhetett, de ha egyszer bejött, akkor mér, ne jönne be még egyszer? Arra gondoltam, hogy az ünneplő rajtam van. Megtörtént. Majd a kedvenc tűsarkúra gondoltam, hogy a lábamon van. A lábamon termett. Nagyon megdöbbentem, de azt hiszem örültem neki. Leszaladtam a mamámhoz, hogy megtudjam, mi lehet ez, hátha ő tud erről valamit.

• Shelly hol vagy? -kérdeztem riadtan.
• A konyhában, reggelit készítek, kérsz?
• Nem köszi, inkább üljünk le, segítened kell. -leültem, ő meg a mellettem lévő székre.
• Mi a baj kincsem? -megsimogatta a fejemet.
• Azt hiszem, valami történik velem. Nem tudod, hogy mi lehet az?
• De biztosan, de könnyebb lenne, ha mesélnél, hogy mi történt.
• Például most reggel a cipőmre gondoltam és rajtam termett.
• Tudod Faye a szüleid nagy boszorkányok voltak.  És gondolom, így te is az leszel, mutatnál nekem valamit az erődből?
• Jó, rendben. -bár kissé furcsának találtam ezt a magyarázatot.

Lejött Jake a zakójában.

• Shelly elvehetem a reggelimet? -kérdezte Jake.
• Persze ott van a gáztűzhelyen.
• Mit mutassak? -kérdeztem kíváncsian.
• Például gondolj a táskádra, amibe mész az iskolába.

Nagyon erősen a táskámra összpontosítottam, és arra, hogy a kezembe van. A táska pár szempillantás alatt megjelent, benne a cuccaimmal.

• Ez lenyűgöző, de most menjetek, vár az iskola.
• Szia Shelly. -mondtuk egyszerre Jakkel.

Elővettem az új autóm kulcsit. Majd az autó felé siettünk.

• Vezetsz? -kérdeztem Jaket. Ügye nem haragszol a reggeli miatt?
• Nem, persze hogy nem. És minden vágyam.  -mosolygott majd magához húzott, megölelt, és a homlokomra nyomott egy puszit. Szeretlek. -suttogta a fülembe.
• Én is, de menjünk, mert elkésünk.

Beültem az anyósülésre, Jake pedig beindította a Ferrari motorját. 

(Eközben)

Reggel az édes álmomból az ébresztőórából áradó Black Hole ébresztett. Kikeltem tele energiával. Ilyen sose volt a régi házba. Feljebb hangosítottam a zenét és elkezdtem felöltözni. Közben pedig mondtam egy varázst és hát lent már frissen várt a kaja. Gyors bekaptam pár falatot és egy csettintéssel elhallgatott a zene a táska pedig a vállamon volt. Örömmel öntött el, hogy új osztálytársakkal kezdem a tanévet, lehet, hogy új osztálytársak, de nem új barátok lesznek. Vannak régi jól ismert haverjaim, akiknek igen is kapóra jött, hogy idejöttem.

.....

Pár perc alatt a suliba értünk.  Mindenki minket nézett, de különösebben nem zavart. Jake és én kiszálltunk majd kézen fogva elindultunk a nagy csarnok felé. Leültünk egymás mellé. Lola, a legjobb barátnőmet láttam, aki intett nekem. Visszaintettem.  Lola felfutott és leült mellénk.

• Sziasztok! -köszönt a legjobb barátnőm.
• Szia. -köszöntünk Jakkel.

Mindenki megérkezett és figyeltük a dili beszédét. Hirtelen egy nagy erőt éreztem közeledni, amikor valaki késve berontott a csarnokba. A lánynak vállig érő barna haja,szeme volt és viszonylag magas.A dili beszéde megszakadt ,mindenki a lányt nézte ,aki bejött

Hát igen szokásomhoz képest megint késtem , de hát ott volt velem Blondy is (csak beceneve) bezzeg ő nem jött be velem. Kicsit idegesített a sok tekintet. Viszont rá kellett jönnöm, hogy más probléma is van a háttérbe. Éreztem valamit, ami nyugtalanított. Ilyet csak boszik közt szoktam érezni. Hamar leültem nem akartam megzavarni  még jobban a dili beszédét.

. A lány leült, majd az igazgató folyatta amit elkezdett. Az ünnepség nagyon sokáig tartott. A csarnokból kifelé menet összefutottam a lánnyal.  Úgy döntöttem leszólítom, mert nem tudtam mi lehet ez az erő.

• Szia Faye vagyok. Te ki vagy?
• Hope vagyok  , új de most mennem kell  -ezzel elszaladt.

Nem értettem hova ez a nagy rohanás, de nem is érdekelt annyira. Odafutottam Jakehez.

• Mehetünk haza? -kérdezte Jake.
• Persze menjünk. -átadtam neki a kulcsot.

Kimentünk a parkolóba, behuppantunk az autóba és hazaszáguldottunk. Jake felkapott engem és felvitt a hálószobánkba. Arra gondoltam, hogy Jake inge kigombolódik és lejön róla. Megtörtént. Jake levettem rólam a ruháimat, majd magáról a nadrágot. Jake meztelen teste az én testembe gabalyodott. Az aktus után egymásba fonódva aludtunk el.

(Eközben)

 

• Szereted a botrányt nem?-kérdezte tőlem nevetve Blondy aki hazafele kísért engem-Szerinted volt még egy olyan hülye ember, aki bement miközben késett?
• Ahogy a szavaidból kiveszem csak én voltam- nevettünk-  Bejössz? -kérdeztem és közben nyitottam ki az ajtót
• Bocs most mennem kell.Majd holnap suliba .
• Oké- bementem ledobtam a cuccaim a mikró bekapcsolt melegítve a kajámat. A táskám fenn hevert már az ágyamon. Magamhoz vettem a gyűrűt. Mire leértem már a kaja az asztalon várt.Gyorsan megettem és kifutottam  Angelhez. Angel hangos nyerítéssel üdvözölt.
• Szia, édesem! -mondtam neki és puszit nyomtam az orrára. Odaadtam neki az almát és felfeküdtem a hátára. Órákig feküdtem ott még be nem esteledett és szememet legeltettem a csillagokon.

2.Fejezet
Szeszélyes napok

Rezegni kezdett a zsebem. Odakaptam mire nagyott huppantam. 

• Au, mi a franc? -megfogtam a fejem. Kómásan körbenéztem majd Angel megvetőt tekintetét láttam.
• Ne már itt éjszakáztam?-Angel egyetértően nyerített. Megjelent előtte egy nagy adag széna meg zab.
• Na most megfelel? -kérdeztem és a ruhára gondoltam, amit fel akarok venni. Hamar rajtam termett. Fura volt ekkora erő, ami most összpontosul körülöttem. Szerintem még a legegyszerűbb embernek is feltűnne ez a sok energia. Bementem megettem a kajám és indulni kezdtem a garázsba.
• Ó a táskám -mondtam és a kezembe került. Felvettem a bukósisakot és felültem a nagymotoromra. A fekete gyönyörömre. Végül is 4,5 millióért vettük .Elindultam a suliba.A bejáratnál letámasztottam és lezártam. Besétáltam a suliba egyenesen az osztályba mentem.
• Sziasztok-köszöntem, a többieknek
• Hello! -köszönt rám Blondy. -Látom ma nem késtél el.
• Hehe, nem is tudom ki miatt késtem tegnap.
• Jól van na-mondta szemrehányóan.

(Eközben)

Az órám ma nem csörgött. A nagyi kopogására keltem fel.

• Drágám kész a reggeli. -szólt be az épp, hogy nyitott ajtón.
• Már is reggel van? El fogunk  késni. -egy takarót gyorsan magam köré fontam, majd a kedvenc pólómra, és farmeremre gondoltam.
• Siessetek, elcsomagolom a reggeliteket. -majd kiment.

Csettintettem egyet, így Jaken termett a ruhája. Gyorsan feltettem egy gyors sminket, és összefogtam a hajamat.

• Jake kelj fel, el fogunk késni! -kiabáltam rá.
• Ma nem megyek suliba, de te menj csak. -suttogta.
• Rendben, szia.

Lementem a lépcsőn, egyenesen a konyhába, felkaptam a reggelimet, és az ajtó felé tartottam.

• Szia! -köszöntem el a nagyitól.

A választ már nem halottam, mert becsuktam az ajtót, és rohantam az autóm felé. Beszálltam az autóba, majd halkan beindultak a motorok. Az iskola felé száguldottam 150 km/h sebességgel. A parkolóba voltam már, mikor meghatoltam a csengőt. Berohantam az osztályterembe,  beültem az egyik padba, szerencsére a tanár még nem volt itt.

…

Hamar elment az első óra és az udvari szünetbe kimentünk Blondyval kajálni. Megosztottuk egymással az elmúlt egy év történeteit. Sok mindent megtudtam a városról és a pasikról ekkor tért át Blondy a kényesebb témára. Mi is van az erőmmel? Kicsit meséltem róla, de nem sokat. Láttam a szemébe az izgatottságot

• Te miért vagy ilyen izgatott? 
• Hááát, mert talán nem csak neked van ilyen titkod? 
• Mi!?  -kérdeztem hitetlenül.
• Háát nem is tudom csak részlegesen jött meg az erőm, de a déd mamád szerint nekem nem is lesz nagyobb erőm.  
• Hát pedig jó lenne. Nem lehet, hogy az erőd valamibe be van zárva? -kérdeztem érdeklődve. 
• Sajnos nem hiszem, mert a dédid se talált rá akkor én, hogy találnák?
• Majd meg lesz -és a mondandómat a csengő szakította meg. 
• Menjünk, mert dilis a matektanár -mondta Blondy és befele invitált engem. 

Egész matekórán nem tudtam figyelni, mert a beszélgetésen járt a fejem. Hamar elment a nap és hát hazafele indultam.

• Várj-kiáltott utánam Blondy.
• Velem jössz? -kérdeztem és nyújtottam felé egy bukósisakot.
• Felőlem mehetünk. - válaszolta és felült mögém.

Hamar haza értünk. Hátrasétáltunk Angelhez és leültünk.

• Éhes vagy? -kérdeztem tőle 
• Kicsit.     
• Mit ennél?    
• Bármi jó.
• Oké akkor most koncentrálj, gondolj arra, hogy a hűtőnkbe a második polcon van egy tál makaróni. Képzeld el, hogy a kezedbe van és gőzölög.
• Megpróbálom -mondta kedvtelenül. Egyszer csak a kezébe termett a makaróni.
• Ez ,ez sikerült! –csodálkozott

Majd a nap további részét végig nevettük és beszéltük.

(Közben)

A tanár bejött, elkezdődött az óra. Miután meguntam a makogást, elaludtam. Amikor csöngettek a tanár keltett fel.

• Jó reggelt, Csipkerózsika. Ha ilyen álmos, menjen haza aludni! –ordította le a fejemet Mr.Bomluck.
• Elnézést Tanár Úr. –mondtam halkan.

Nem érdekelt, folytatja-e a tanár a mondanivalóját, kimentem a teremből. Egyenesen ki a kapun, majd át a parkolón. Beültem az autóba és a bevásárlóközpont felé tartottam. Vettem egy új ébresztőórát, és egy pár magas sarkút. Hazamentem, de hazafelé megpillantottam az unokatestvéremet, Blondy -t, azzal az új lánnyal Hope -al. Hallgatóztam, majd mikor az unokatesóm haza indult én is hazahajtottam. Kiszálltam az autóból és bementem a házba.

• Sziasztok! –köszöntem mindenkinek.
• Szia, kicsim. –köszönt James.
• Nagyi hol van? –kérdeztem, s közben a szobánk felé tartottam.
• Elutazott az egyik barátnőjével.

Felértem a szobánkba, megöleltem Jaket.

• Vettem egy új vekkert. –mutattam felé az órát.
• Jól néz ki, remélem ez fel is kelt. –elvette tőlem a dobozt és beszerelte, míg én elraktam az új cipőmet.

Elmentem lefürdeni, míg Jake a focit nézte. Mikor kijöttem Jake már mélyen aludt. Lekapcsoltam a televíziót, és én is lefeküdtem.

~Másnap~

 

A nap felkelt, és besütött a redőny kis lyukain, felkeltem. Még az ébresztőóra csengéséig egy órám van. Úgy gondoltam, hogy el teleportálok ahhoz, az új lányhoz Hope –hoz. Levettem a könyvespolcról egy régi könyvet, ami még az ük-ük nagymamámé volt. Benne volt a varázslat, csak egy másik szóval: helyváltoztatás.

…

Nem tudtam aludni ezért már korán napfelkelte előtt lementem Angelhez és kilovagoltam vele az erdőbe. Megálltam egy tisztáson leszálltam róla. .Épp időben érkeztem ahhoz, hogy végignézhessem a napfelkeltét. Angel addig nyugodtan legelészett nem törődve senkivel és semmivel. Végignéztem a napfelkeltét, mit már oly sokszor tettem. Felültem Angel hátára és szép lassan hazafele indultam vele. Leszálltam és kiengedtem a karámba ő pedig folytatta a kajálást mintha semmi se történt volna. Felültem a karám szélére, hogy gyönyörködjek még kicsit Angelbe és a napba.

(Kicsit később)

Elmondtam a varázsigét. Egy nagy ház előtt találtam magamat, észrevettem, hogy pizsamában vagyok, ezért csettintettem egyet és rajtam termett az új kék cipőm és a kedvenc szoknyám, a hozzáillő pólóval. A lány előttem ült, a karámon.

• Szia! Hope, igaz?
• Hát te? -kicsit szorongani kezdtem, mert éreztem az energiát.
• Nem is tudom, erre jártam, jó nagy energia van a háztok körül, mondták már? –gonoszan mosolyogtam.
• Nem tudom, miről beszélsz. -rántottam meg a vállam és leugrottam a karámról.
• Ó, dehogynem tudod. –elmondtam egy varázsigét, majd az erő megmutatkozott a ház körül.
• Ez ez mi volt? -kérdeztem félve.  Mi mi vagy te?

• Az, ami te is. –mosolyogtam.
• Én ember vagyok.
• Persze.
• Az meg, hogy te mi vagy nem rám tartozik.
• Szánalmas kis boszorkány vagy.
• Nem vagyok boszorkány.
• Tagadási fázis, haladunk.
• Haladunk a halál fele minden tizedmásodpercbe.
• És ezek nevezik magukat boszorkánynak. -egy támadó energiát küld rá, ami mint a kötél fogságba ejti.

Próbálok kiszabadulni, de nem használom az erőm.

• Hagyd abba. Hagyd abba!-kiáltottam neki.
• Majd, csak kiszabadulsz, ha az vagy ami. Na?
• Mit vársz? Azt akarod, hogy meghaljak?
• Nem, várom, hogy kigyere.
• Nem tudok, nem érted?
• Túl erős a varázslat kicsi gólya? -gyengítek a varázslat erején.
• Nem fog menni nem érted? Én csak egy ember vagyok.
• Akkor meghalsz! -rákacsint.
• Engedj el most!
• Nem, nincs kedvem!

Ahogy a kötél egyre erősebben kezd, el körém kanyarogni annál nehezebben kapok levegőt.

• Ne fuladj meg, vegyél levegőt, vagy csak varázsolj!
• Nem tudok varázsolni! -kiálltom neki
• Rendben, elhiszem!
• Elengednél?
• Rendben, amúgy ki az a lány, aki tegnap este itt volt nálatok?
• Ki?
• Hogy is hívják? Ja, igen, Blondy.
• Blondy a beceneve és ő a barátnőm.
• És az én unokatestvérem.
• Nem érdekel.
• Rendben! –haza teleportálok.

(ezek után)

Nagy levegőt veszek és letérdelek a földre. Lekapom ujjamról a gyűrűt és magam elé dobom. A gyűrű helyén égésnyoma látszott. Angel nyugodtan legelt tovább. Bementem a garázsba ott várt sulis táskám. Felültem a motorra és iskolába indultam. Meglátom Blondyt.

• Blondy várj! -kiálltok neki.

Megáll.

• Hello mi a baj? - néz rám kérdőn.
• Az unokatesódnak üzenem, hogy hagyjon békén és verje ki a fejéből azt, hogy boszorkány vagyok.

(eközben)

 Hazaértem, Jake, már fürdött. Lementem elvettem a reggelimet, majd felvettem egy bőrdzsekit. A táskámra gondoltam és a kezembe termett.

• Jake! –kiáltom.
• Mindjárt jövök!
• Kint várlak.

Kimentem és beültem az autóba.10 perc elteltével megjelent Jake, aki beugrott mellém a kocsiba. Elindultunk, az iskola felé. Hamarabb beértünk, mint szoktunk, bár nem mondanám, hogy hajtottam az autót. A parkolóba megálltunk, és smaciztunk Jakkel.

Hamar elment a délelőtti tanítás. Kimentem felültem a motorra és beindítottam. Nem a szokásos úton indultam haza, hanem tettem egy kis kitérőt a temetőbe. A temető elég régi volt és rémisztő. Bementem és negyed óra gyaloglás után odaértem déd mamám sírjához. Leültem az előtte lévő kis padra. Megfogtam a gyűrűmet és erősen koncentráltam rá. Akármennyire is próbáltam nem sikerült megidéznem, mert ellen állt. Ezért inkább visszamentem a motoromhoz és hazaindultam. Benyitottam a házba és édesanyám hangja fogadott.

• Hope te vagy az?
• Igen anya! -válaszoltam és követtem a finom illatokat egészen a konyháig.
• Anya, te meg a főzés? Mi ütött beléd? Eddig a főzés nálad azt jelentette, hogy mindenki mondja, mit szeretne és te meg varázslattal megcsinálod.
• Semmiség csak most rám jött a főzhetnék.

Az este hátralévő részét anyuval töltöttem kimentem vele Angelhez és megettük, majd vacsiztunk és TV-ztünk egy jót.

 

Csengettek, de minket nem érdekelt, teljesen belefeledkeztünk egymásba.

• Jake, nem megyünk inkább ma haza?
• Ez egy jó ötlet… -mosolygott.

Beindítottam az autót, és hazafelé tartottam. Hazaértünk. Kiszálltam az autóból, ahogyan Jake is, Jake odarohant hozzám és felkapott, bevitt a küszöbön, fel a lépcsőn be a szobánkba és lerakott az ágyra, majd a nyakamtól lefelé csókolgatni kezdett. Élveztem, ahogyan Jake ajkai a nyakamhoz érnek, minden egyes csóknál egy kisebb áramütést éreztem.

• Jake, ne most, mondani szeretnék valamit. –ezzel óvatosan eltoltam magamtól.
• Pont most? Mi ilyen fontos?
• Jake meg kell beszélnünk valamit.  –a szemébe néztem.
• Rendben. –elengedett, leült mellé az ágyra, megfogta a kezemet és a szemembe nézett.
• Jake, én egy nagyon erős boszorkány vagyok.
• Tudom. –rám kacsintott, majd mosolygott egyet.
• Hogyan? –kérdeztem érdeklődve.
• Megéreztem az energiádat.
• Az meg hogyan lehetséges? Azt csak is egy másik boszorkány képes.
• Pontosan. –nevetett.

Jake és én egész hátralévő nap  beszélgettünk a mágiáról, és volt amit ki is próbáltunk.

 

~Másnap~

 

Egész este a plafont lestem. Semmi kedvem nem volt kikelni és iskolába menni. Idegesített a gondolat, hogy van rajtam kívül egy boszorkány, aki nem nagyon szívlel, és sötét mágiát használ. Kicsit még az is frusztrált, hogy a dédnagyanyám nem akar velem kapcsolatot létesíteni. Megcsörrent az ébresztőórám és kikeltem. Elmentem letusolni és hajat mosni. Reggel lesétáltam az alsó emeletre és egy szendvics állt az asztalon mellette pedig anyu üzenete. Összegyűrtem kimentem megetetni Angelt majd a motorhoz siettem. Gyors felvettem az isitáskám és beindítottam az én fekete gyönyörömet. Az iskola fele indultam, de szívem mégis másfele húzott így a temető fele kezdtem el hajtani.

 ...

Reggel korán keltem, bár a tegnap délutáni varázslás teljesen kimerített. Nem tudtam aludni, úgy éreztem valamit meg kell tennem. Kikeltem az ágyból, felöltöztem és lementem enni valamit, szerencsére a hűtőben még volt egy joghurt. Magamhoz vettem, majd az ablak előtt enni kezdtem. Néztem a napot, egyszerűen csodálatos volt, de nekem ebből ez az öt perc is sok volt. Kidobtam az üres dobozt, átmentem a folyosón, majd ki az ajtón. Odasiettem az autómhoz, beszálltam, és beindítottam. A temető felé vettem az utat, pontosabban a szüleim felé…

 

…

 

A motort a bejárat előtt hagytam és besétáltam. Kicsit nehezen találtam oda mert tele van bozótokkal a temető. Leültem ismét a padra.

• Hello dédi ma már szóba állsz velem?-kérdeztem tőle és próbáltam megidézni.
• Szóval nem. Mi a bajod? Miért nem állsz szóba velem? -kérdeztem és tovább ültem a sír előtt. Kicsit szorongtam, mert a sok lélek próbálta elszívni az energiám.

Kirázott a hideg majd egy zörgésre lettem figyelmes.

• Natasa? -kérdeztem kicsit hitetlenül. Ám reményem szertefoszlott mikor egy kiskutyakölyök mászott ki a bokorból.
• Hello kutyuska -erre vakkantott egyet.

Ahogy hozzáértem világosság lett körülöttünk.

• Te egy energiaforrás vagy. -mondtam magam elé halkan- Becsuktam a szememet és élveztem, ahogy átjár az erő.
• Szia, édesem! -hallottam meg Natasa (dédi mamám) hangját.

Elrántottam a kezem és megjelent előttem.

• Hát te?
• Sajnos szellem alakban nem tudok megmaradni sokáig így a lelkemet halálom előtt egy kutyakölyökbe költöztettem.

 

(közben)

 

Az autóval a sír mellett álltam meg. Lerogytam a sír előtt, és zokogni kezdtem.

• Mért veletek történt ez? –fakadt ki belőlem.
• Kislányom. –hallottam édesapám hangját.
• Ki van ott? –megriadtam.
• Mi vagyunk azok. –szólt édesanyám lágy hangja.

Még nagyobb sírásba kezdtem, a könnyek, úgy folytak végig az arcomon, mint egy patak.

• Anyu, apu elmondanátok, hogyan haltatok meg, mert nekem senki nem mondja el. –szipogtam.
• Most másról kell beszélnünk, kicsim. –mondta édesanyám.
• Miről? –suttogtam halkan.
• Arról, hogy úgy néz ki a fekete mágia felé nyúltál, ezt ne tedd, emiatt haltunk meg mi is.
• De én, én nem tudom.
• Kincsem, kérj meg vakit, hogy segítsen! –mondták egyszerre az ősök.
• Nem szorulok segítségre! –ezzel felálltam, beültem az autómba és kifelé mentem vele.

Egy ismerős lányt láttam meg, Hope -ot, amint egy kiskutyát simogat. Halkan kiszálltam az autómból, és a lány mögé osontam. A kezeit hátra ragadtam, majd egy varázslattal hátrabilincseltem.

• Nem unod még? -kérdeztem egy sóhaj keretébe.
• Nem, kéne? –álltam mögötte elégedetten.
• Ezt, már nagyon unom, elengednél?
• Az akkor nem lenne olyan mókás. –nevettem s letöröltem az utolsó könnyeket is a szemeiből.
• Hát így se lesz az -mondom nyugisan és közben felálltam. -Most mire vársz? Mit vársz el tőlem?
• De az lesz. –egy varázslattal kiástam, egy sírt, majd a lányt beledobtam. –Na, most már az?
• Nem.
• Kár. –ezzel egy kis földet hajítottam rá.
• Nem, figyelj, ha élve elásol, megtennéd, hogy hozol egy fekete rózsát?-mondom gúnyos fél mosollyal.
• Nem hiszem. –nevettem ördögien. -Ez vicces.
• Hajrá! Kééérlek gyorsabban csináld. Szerintem is. Na valami történhetne mert unatkozok és kényelmetlen.
• Na, jó, nem bántani akarlak, csak egy szívességet kérni.
• Elfelejtheted.
• Jó, akkor a szüleid házát felgyújtom, és nem fogom engedni, hogy kijöjjenek, hiszen arra nem hat a varázsige, nemde?
• Nem értem még mindig miről beszélsz. Én EMBER vagyok EM-BER
• Kérlek! A szüleim kértek meg rá.
• Engem meg nem érdekel, nem tudok segíteni
• De tudsz, érzem az energiádat, és azt is, hogy az jó! –sírásba török ki.
• Mit érzel, EMBER vagyok, EMBER azt se értem mi történik, mi vagy te?
• Boszorkány!
• Örülök én meg ember! -kikászálódok és elindulok

Egy varázslattal visszarepítem és betemetem addig, hogy csak a feje legyen kint.

• Na, most jobb?
• Legalább levegőt kapok, amíg a tüdőm össze nem roppan.
• Azt se akarsz? –ezzel betemetem a fejét is, és kérése miatt egy fekete rózsát varázsoltam a tetejére.

Elkezdek gondolkodni hogy meddig, fogok itt maradni.

Mivel úgy véltem a lány halott, elmentem az iskolába.

…

Gondolkodom majd egy egyszerű varázslattal, aminek semmi külső jelensége nincs, a motorra teleportálom magam és hazamegyek. A nap hátralévő részébe otthon a szobámba gubbasztottam és kibúvót kerestem a varázslatok között.

…

Jake, már a tanterembe volt, amikor beértem.

• Szia, kicsim! –súgta a fülembe, majd egy nagy csókot nyomott a homlokomra.
• Szia! –suttogtam.

Becsöngettek. Az óra nagyon unalmas volt, nem tudtam mit csináljak, figyelni nem volt kedvem, de az alvásért meg egyszer már elkaptak. Így mivel filmet néztünk Jake vállára hajtva fejemet néztem a tévét, míg ő gyönyörű dolgokat súgott a fülembe. ez volt ma az egyetlen órám, szerencsére. Jaket elvittem dolgozni, majd én is hazamentem. A ház üres volt, csak én voltam az egész házba. Szörnyű érzés volt, olyan, mint amikor a szüleim meghaltak, utoljára akkor éreztem magamat ilyen szomorúnak, csalódottnak. Elaludtam. Amikor felébredtem, a csillagok már az égen voltak.

…

• Meg van! -mondtam magam elé és becsaptam a könyvet.

Meggyújtottam egy gyertyát, de ezt csak a hatás kedvéért. Mindig is nevetnem kellett a filmeken, amibe a bosziknak szüksége volt a gyertyákra. Éreztem, ahogy energiát merítek a gyűrűből és elmondtam a varázslatot. Megint nélkülöztem a nagy feltűnést és megjelentem egy házba, jobban mondva a lelkem. A testem ottmaradt az ágyon ugyan abba a pózba amibe ültem. Megkerestem Faye szobáját és belibbentem.

• Hello Faye örülsz, hogy újra látsz?
• Nem mondanám. Hogy-hogyan jutottál ki?
• Ki honnan?
• Te és a sírodból!
• Én nem sírok. –nevetek
• Ha azért jöttél, hogy idegesíts, akkor el is mehetsz!
• Nincs hozzá kedvem te is csesztettél. Tudod, amit adsz, azt kapsz.
• Ó persze, de azt mondtad ezt nem csinálod, meg hogy te nem vagy boszorkány!
• Nem is miért annak nézek ki, mert jelen helyzetembe inkább szellemesnek érzem magam.
• Akkor az engem nem érint, szia! –elindultam lefelé a lépcsőn, majd ki a kertbe.

Utána libbenek, majd megjelenek teljes húsvér alakomba.

• Nem csak egy szimpla boszorkány vagyok, hanem a boszorkány. A fény leánya . –növény indák veszik körül Faye-t. Na, ez, hogy tetszik?
• Sehogy! -magamba mormolok egy varázsigét.
• Nekem se tetszett!

Megjelenik Jake.

• Köszi, az üzeneted Faye. Mi folyik itt lányok? –vont minket kérdőre.
• Hello te vagy Jake ha nem tévedek ugye?
• Igen, én vagyok az! Mit keresel te itt? –szegezte Hope –ra a szemét.

• Hope engedj el, azonnal! -szóltam rá a lányra.

Mélyen Jacke szemébe néztem. A gondolatai hálójába kerültem és egy egyszerű kis varázslattal megkavartam őket.

• Jake neked most nem lenne találkozód Blondyval? Valami filmet néztek nekem azt mondta. 
• De tényleg, jó hogy mondod. -mosolygott Jake, majd elindult Blondy háza felé.

• Ennyit rólad Faye. -mondom félmosollyal. Jobb, ha vigyázol és nem fogsz fenyegetni mert rosszba leszünk . -mondom és elindulok hazafele.
• Büdös ku**a!! –ordítottam utána, majd az indákat letekertem magamról.

Felmentem a szobámba, bekapcsoltam a laptopomat és elkezdtem zenét hallgatni. A zene nagyon jól esett, de mivel ki voltam fáradva a második közepén elaludtam.

Hazaértem és lefeküdtem aludni.

~Másnap~

Mikor felkeltem, már délután lehetett, legalább is a nap állása szerint. Megnézem az órát ”igazam van” –gondoltam, Már délután négy óra volt. Mivel este nem fürödtem le, ezért most elmentem gyorsan letusolni, a víz nagyon jól esett. Kiszálltam a kádból és egy csettintésre felöltöztem. Rajtam volt a kedvenc ruhám. Lementem, mert úgy hallottam Jake lent van a nappaliban.

• Szia! –jelezve neki, hogy felkeltem. –Mit nézel? –leültem mellé a kanapéra, s az ölébe bújtam,
• Jó reggelt, vagy inkább délutánt? –nevetett. –Focit.
• Hányadika van Jake? –kérdeztem zavarodottan.
• Hatodika. -mosolyogott.
• Szombat, azt hiszem, hogy gáz van.
• Mi a baj? kérdezte a fiú aggódva.

Nem feleltem neki, csak felkaptam a táskámat, és az autóval elhajtottam a nőgyógyászomhoz. Bekopogtam a rendelőbe. Az orvos kinyitotta az ajtót, majd beinvitált. Bementem az ajtón, és leültem a székre.

• Mi történt hölgyem? –tette fel a kérdést az orvos.
• Azt hiszem, hogy terhes vagyok. –nyeltem egy nagyot.
• Rendben, akkor megvizsgáljam?
• Az jó lenne. –mondtam majd felfeküdtem az ágyra.

Az orvos megvizsgált. Levette fehér gumikesztyűjét, és rám meredt.

• Hány éves maga?
• 18 vagyok. –jelentettem ki.
• Akkor nem fog örülni, ugyan is maga terhes.
• És hány hónapos a magzat? –kérdeztem kissé rosszul érezve magamat.
• A magzat már 4 hónapos, már nem lehet elvetetetni. –világosított fel az orvos.
• Mennyivel tartozom?
• A vizsgálat 4000 forint lesz. Kér időpontot ultrahangra? –nézett rám az orvos.
• Igen, persze. –közben nyújtottam neki a pénzt.
• Rendben, lássuk csak. Jövő héten, szerdán megfelelne önnek, olyan 13 óra körül? –elvette a pénzt.
• Rendben jó lesz. –mosolyogtam, majd kimenetem az ajtón.

„Nagy gáz van! Mit fogok most csinálni, mi lesz a gyerekkel? A nagyival, Jakkel?”  –gondoltam. Kimentem a hosszú fehér csempékkel kirakott folyosón. Az autómhoz siettem, beültem és hazahajtottam. Bementem az ajtón, és köszönés nélkül felrohantam a szobámba és az ajtót bezártam.

• Hé, kicsim mi a baj? –kérdezte Jake feszülten, miközben kopogott az ajtón, majd benyitott, de az nem nyílt.
• Most nem Jake! –könnyek gyűltek a szememben, s az ágyra feküdve elsírtam magam.
• Faye….legalább had jöhessek be. –amikor ezt kimondta a varázslatom miatt az ajtó kinyílt.

Jake bejött, elült mellé, és az ölébe vett.

• Mi történt kicsim? –nézett rám, s átnyújtott egy zsebkendőt.
• Jake, van egy kis gond. –szegtem rá a szememet.
• Mondd el, mi ketten bármit megoldunk. –mondta nekem a fiú.
• Rendben. –dadogtam. –Jake én terhes vagyok. –kifújtam az orromat.
• És te szeretnéd, ha megtartanánk? Azt viszont most mondom neked, hogy nem hagylak magadra, ha meg akarod tartani. –s utána egy puszit nyomott a homlokomra.
• Azt hiszem, hogy igen. –majd hevesebb csókot kezdett Jake.

Az ajkunk egymáséba olvadt, de megszakítottam ezt a csodás dolgot.

• Jake, ne haragudj de nagyon fáradt vagyok.
• Semmi baj. –mosolyogott, és az ujjával csettintett egyet, hogy tiszta legyek, és pizsamába öltöztem.
• Köszönöm. –suttogtam. –befeküdtem az ágyba, a takarómat magamra húztam. Jake mellém feküdt.

Egymás mellett aludtunk el.

…

Reggel sokáig aludtam, hisz szombat van, akkor minek kelljek korán. Finom illatok csapták meg az orrom. Kinyitottam a szemem és lebotorkáltam kómás fejjel.

• Szia, anyu! -köszöntem és egyszerre felébredtem, mert anyu megint főzött
• Anyu jól vagy?
• Igen, miért kérdezed?
• Csak mert megint főzöl
• Ráérek akkor meg miért ne. Megetettem Angelt is.
• Köszi. -arcára nyomtam egy puszit.

Megcsörrent a mobilom a szobába. Felfutottam és felvettem.

• Hallo!?
• Szia Blondy vagyok.A többiekkel megyünk este bulizni . Azt szeretném megkérdezni, lenne kedved velünk jönni?
• Akkor megyek 5 -kor érted és majd elkészülünk oké?
• Mit szólnál hozzá, ha inkább már most találkoznánk, mert kellene ruhát vennem és bízok benned és az ízlésedben
• Köszi és szívesen elmegyek veled vásárolni.
• Oké egy óra múlva a házad elé megyek a motorommal.
• Köszi Hope! -imádom mikor motorozni viszel - mondta és hangjából kiéreztem az izgatottságát.
• Anyu ma este megyek bulizni
• Megengedtem?
• Igen -majd puszit nyomtam az arcára. - Na mehetek?
• Menj!
• Kaphatok egy kis.....
• Vidd a bankkártyám, de csak ésszel.
• Köszi -nyomtam még egy puszit az arcára és kifutottam az ajtón.

Felültem a motorra és pár perccel később már oda is értem Blondyhoz.

~Másnap~

Madarak csicsergése zavarta meg nyugodt álmom. Fáradtan nyitom ki a szemem és a temetőbe találom magam. A fejem sajog és nem emlékszem semmire. Körbenéztem rajtam kívül senki se volt itt.

…

Reggel arra riadtam, hogy hányingerem volt, így Jake kezét ledobtam magamról és a fürdőszobába siettem. Hánytam, bár nem tudom, hogy mit, mert alig ettem valamit. Lentről nagy csörömpölést halottam, ezért gyorsan kiöblítettem a számat, majd a szobából felkaptam magamra Jake pólóját. Lesiettem a lépcsőn. A nagyimat láttam meg.

…

Felálltam, de össze is csuklottam. A sír, ami előtt jobban mondva, amin aludtam nem volt ismerős. Nekidőltem egy fának. A kezemre néztem és nagy riadalom lett úrrá rajtam. A kezemhez kaptam és összerogytam. Keresni kezdtem a földön a gyűrűm.

• A francba hova lett? Hogy kerültem ide és hol van az az itt -kétségbeesetten kapkodtam levegő után és arcomon könnycsepp futott végig.

…

• Szia, nagyi!
• Szia, kincsem. –közben egy puszit nyomott arcomra.
• Hiányoztál. – átöleltem.
• Te is nekem! –suttogta a fülembe.

A nagyival leültünk a kanapéra, és elmondtam neki mi történt. Mindent. A terhességtől kezdve a másik boszorkányig. Miután Jake lejött a nagymamám egy kisebb előadást tartott nekünk arról, hogy milyen szülőnek lenni, de Jake és én figyelmesen hallgattuk végig

Nagyot sóhajtottam és összeszedtem minden energiám a gyűrűre koncentráltam. Egyszer csak melegség öntötte el a tenyerem és ott volt a gyűrű .Öröm töltött el és ujjamra tettem. A tegnap estére gondoltam és pillanat képek ugrottak be .Hirtelen a fejembe Blondy hagját hallottam amint segítséget kért .Egyre hangosabban és gyorsabban ismételgette ,hogy Hope segíts !!.Körbenéztem nem láttam senkit .Blondyra koncentráltam ,de nem történt semmi ehez kevésnek bizonyultam vagy épp fáradtnak. Tudtam,hogy max Angelle vagy egy másik boszival tudok Blondy nyomára akadni.

Beesteledett, mire a mamám befejezdte az előadását.Annyira fáradt lettem, hogy Jakekel és egy doboz fagyival felmentünk.bekapcsoltuk a tévét és az ágyra feküdtünk, valami nyálas sorozat ment a csatornán, amin pár kanál fagyi után elaldudtam.

 

 Valahogy kikeveredtem a temetőből és ott várt a kapuba a motorom . Felültem rá majd egy pillanat után döbbenten szálltam le. Az enyém mellett állt még egy motor . Fogalmam se volt kié lehet vagy ,hogy egyáltalán velem jött -e a másik motoros.

• Végre ,hogy előkerültél Hope -hallottam a hátam mögül egy ismeretlen hangot és hirtelen megfordultam.
• Te ki vagy? -kérdeztem tőle . A srác elmosolyodott és megcsóválta a fejét. -Komolyan nem tudod ? -Szerinted ha tudnám kérdezném ?-kezdtem ideges lenni.
• Együtt idéztünk szellemet,összekapcsoltuk az erőinket és ezek után nem emlékszel semmire? Te tényleg kimerülhettél a varázslattól. -na mindenre számítottam csak erre nem .Kérdőn felhúztam egyik szemöldököm és a srác folytatta.-Este találkoztunk te meg Blondy összeismerkedtetek velünk. Hamar kiderült,hogy mind a 3 boszorkák vagyunk és Blondynak jött az az ötlete ,hogy idézük meg a nagymamád vagy kid. Te fellelkesedtél én meg ilyen szép hölgyeknek még se mondhattam nemet.Igen ám ,de a mamádnak nem tetszett az ötlet ,hogy meg akarjuk idézni ezért mind 3-kat szétkapcsolt és temető különböző pontjába dobott ki .Röviden ennyi.
• Aha és hol van Blondy? -kérdeztem bár még mindig nem értettem semmit.
• Nekem kéne tudnom? a te barátnőd
  

Éjjel közepe volt, amikor rosszul lettem. KIrohantam a wc-re és hánytam. Nagyon émelyegtem, de szükségnek érzedtem kimenni a temetőbe. KImendtem a házból és varázslattal felöltöztem, megcsináltam a hajamat és a sminkem.A kocsimba ültem.A kocsimba üldtem.Dudálni kezdtem, de senki nem mozdította.Megint dudáldtam.

• Héééééé! -kiabálltam ki az ablakon -van it valaki?-Meghallottam Fayet ,de nem törődtem vele.
• Te el kéne hoznunk a motort -mondta a srác.
• Bocs ,de nincs kedvem beszélni avval a csajjal .
• A motort akkor is el kell vinned -mondta és a motor felé vonszolt.

Nem voltam hajlandó tovább várni. A varázserőmmel arrébb löktem a két motort, majd a temető belseje felé hajtottam.

Mikor megláttam ,hogy a motoromat Faye arrébb lökte harag fogott el szemem feketén izzani kezdett és egy pillanatra ha jól láttam a gyűrűmbe lévő kő is megcsillant. Ha nem is csillant meg az tuti,hogy pokolian égetett. Magamba valami varázslatot kezdtem el mormogni amivel felboríthatom Faye kocsiját. Mikor befejeztem viszont nem történt semmi. A srác fele fordultam.

• Te szemétláda semlegesítő varázslat? Nem vagy az apám,hogy korlátozz.
• Lehet,hogy nem vagyok az apád de attól még nem kell tönkretenni a kocsit mert odébb lökték a motorod -mondta lekezelően és nézte ahogy elmegy a kocsi én meg ökölel a gyomrába bokszoltam.

Megálltam a kocsival. Kiszálltam, és a kezembe varázsoltam két fekete rózsát. A szüleim sírjára tettem, közben két nagy könnycsepp gurult végig az arcomon. Felálldtam és a kocsimat hazateleportáltam. Gyalog induldtam ki a temetőből.A széléhez érve lassítottam...majd két boszorkányra néztem.

• Bocsi ,bocsi én tényleg nem akartam csak elkapott a düh- szabadkoztam.A srác csak rám nézett 
• Hagyad velem is néha megtörténik- eröltetett egy mosolyt az arcára
  
• Bocs, a motorok miatt, csak nem éppen vagyok jó formában.-szabadkozdtam, majd a kezemet a hasam kidudorodó részére raktam.

 Nagyon nem érdekelt Faye mert utáltam ezért válaszra se méltattam.